Joseph Haydn

Misék

Missa Cellensis (Hob.XXII:5)

F-dúr „Missa brevis” (Hob.XXII:1)

d-moll Missa in angustils „Nelsonmesse” (Hob.XXII:11)

B-dúr Missa solemnis „Schöpfungsmesse” (Hob.XXII:13)

B-dúr Missa „Harmoniemesse” (Hob.XXII:14)

B-dúr Missa St.i Bernardi von Offida Missa „Heiligmesse” (Hob.XXII:10)

B-dúr Missa „Theresienmesse” (Hob.XXII:12)

C-dúr Missa in tempore belli „Paukenmesse” (Hob.XXII:9)

Christoph Genz, Priska Eser-Streit, Anne Buter, Thomas Hamberger, Neue Hofkapelle München/Orpheus Chor München/Gerd Guglhör

Rebel Baroque Orchestra/The Choir of Trinity Church, Wall Street/Owen Burdick

Roxana Constantinescu, Letizia Scherrer, Maximilian Schmitt, Michael Nagy, Donna Brown, Lothar Odinius, Markus Eiche, Daniela Sindram, James Taylor, Simona Saturová, Sibylla Rubens, Ingeborg Danz, Corby Welch, Yorck Felix Speer, Ruth Ziesak, Christoph Prégardien, Michel Brodard, Bach-Collegium Stuttgart, Stuttgarti Kamarazenekar/Gächinger Kantorei Stuttgart/Helmuth Rilling

Oregon Bach Festival Chamber Orchestra, Chorus/Helmuth Rilling

Hänssler (2018; 4 CD)

1790 februárjában meghalt Esterházy „Pompakedvelő” Miklós felesége: Mária Erzsébet. A herceget annyira lesújtotta szeretett feleségének halála, hogy 7 hónappal később ő is követte a sírba. Joseph Haydn majdnem 30 évig állt alkalmazásban a zenerajongó hercegi házaspárnál mint zeneszerző és zeneigazgató. Ez a korszak a zenei klasszicizmus aranykora. Az új herceget, Miklós fiát, Antalt viszont nem érdekelte a zene, ezért egypár muzsikus híján szélnek eresztette a birtok zenekarát és az operatársulatot is feloszlatta. Haydnt viszont megtartotta, valószínűleg már presztízs célokat szolgált hogy az akkor már Európa legnagyobb zeneszerzőjének tartott Haydn (akit bárhol szívesen láttak volna) továbbra is az Esterházyak szolgálatában maradjon. Az akkor 58 éves zeneszerzőt nyugdíjazta, aki ezt a szabadságot arra használta fel, hogy életében először nagyobb utazásra induljon, mégpedig Londonba. Ebből a zenetörténet két híres utazása kerekedett, aminek során Haydn óriási sikereket aratott és remekművek sorát írta: ekkor született a 12 londoni szimfónia.

1794-ben meghalt Antal herceg, utódja II. Miklós pedig ismét nagy művészet-kedvelő volt. Ő újra akarta szervezni a hajdani nagyszerű zenekart, ezért hazahívta Haydnt Londonból. Ezzel Haydn életében is új korszak kezdődött. Az új herceg inkább más szerzők zenéjét részesítette előnyben, felesége, Hermenegild hercegné viszont nagyon kedvelte Haydn muzsikáját. Ezért az egyházzene iránt egyébként is érdeklődő herceg megbízta Haydn-t, hogy a hercegné névnapjára minden évben komponáljon nagymisét. Ez a megbízás összhangban volt a zeneszerző azon törekvésével, hogy miután addigi élete során már annyi tisztán hangszeres zenét írt, most már minden erejét a vokális zenére összpontosíthassa. Haydn belső indíttatása nyomán keletkezett a klasszicizmus két hatalmas hegycsúcsa is: A teremtés és Az évszakok oratórium. A megbízás nyomán pedig 1796 és 1802 között hat mise:

  • 1796: B-dúr Missa Sancti Bernardi von Offida (Heiligmesse)
    hangszerelése: vonóskar (1. és 2. hegedű, brácsa), 2 oboa/klarinét, 2 fagott, 2 trombita, üstdob, orgona (az orgona szólam megegyezik a vonós basszus szólammal (cselló vagy bőgő))
  • 1796: C-dúr Missa in tempore belli (Paukenmesse)
    hangszerelése: vonóskar (1. és 2. hegedű, brácsa, cselló/bőgő), 2 oboa/klarinét, 2 fagott, 2 trombita, üstdob, orgona
  • 1798: d-moll Missa in angustiis (Nelson mise)
    hangszerelése: vonóskar (1. és 2. hegedű, brácsa, cselló/bőgő), fuvola, 2 oboa, fagott, 3 trombita, üstdob, orgona
  • 1799: B-dúr mise (Terézia mise)
    hangszerelése: vonóskar (1. és 2. hegedű, brácsa), 2 klarinét, 2 trombita, üstdob, orgona (az orgona szólam megegyezik a vonós basszus szólammal (cselló vagy bőgő))
  • 1801: B-dúr mise (Schöpfungsmesse)
    hangszerelése: vonóskar (1. és 2. hegedű, brácsa), 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagott, 2 kürt, 2 trombita, üstdob, orgona (az orgona szólam megegyezik a vonós basszus szólammal (cselló vagy bőgő))
  • 1802: B-dúr mise (Harmoniemesse)
    hangszerelése: vonóskar (1. és 2. hegedű, brácsa, cselló/bőgő), fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagott, 2 kürt, 2 trombita, üstdob, orgona

A misekompozíció akkoriban kedvelt műfaj volt, maga Haydn is írt korábban ilyesmit, bár a jozefinista reformok egy időre korlátozták az egyházi zenét. Talán nem véletlenül: a barokk korszak után következő nagy misekompozíciók már egyre kevésbé voltak alkalmasak liturgikus használatra. Ez a hat nagy mise pedig már egyértelmű koncertdarab. A műfajban ehhez a sorozathoz minőségben, nagyszabásúságban semmi más nem fogható a klasszicizmus korszakában. (Természetesen Mozart c-moll miséje és Beethoven Missa Solemnise egyedülálló remekművek, azonban éppen ez a különbség: ezek egyedülállóak az ő életművükben – a többi misekompozíciójuk kisebb jelentőségű.) A miseszöveg és az arra írt zene kapcsolata nagyon összetett témakör a zenetörténetben; teljesen mást jelentett a miseszöveg megzenésítése a középkorban mint mondjuk a romantikában (a legextrémebb példákat a Requiem szolgáltatja, de ebbe most ne is menjünk bele.) Haydn esetén jellegzetes a klasszicista operai stílus megjelenése (különösen az énekes szólistáknál), de a szöveg azért még hangulati szempontból mindig meghatározza a zenét.

Haydn hat utolsó miséje máig népszerű, és jó felvételekben sincs hiány. Ebben a cikkben egy kevésbé ismert, ugyanakkor nagyon jó albumot szeretnék bemutatni a művek iránt érdeklődőknek.

Helmuth Rilling karmester közismert Bach-specialista és a Hänssler Bach-összkiadásának legfontosabb közreműködője. Emellett oratórikus művek avatott előadója. Ő alapította meg 1965-ben a Bach Collegium Stuttgart zenekart, 1954-ben a Gächinger Kantorei énekkart. Amerikában az Oregoni Bach Fesztivált hozta létre 1970-ben, ahol szintén sokat tett a zenekar és az énekkar valamint fiatal karmesterek kineveléséért. Emellett a német Hänssler lemezkiadó egyik legjelentősebb karmestere. Haydn miséiből 1992 és 2006 között készített felvételeit a kiadó egy nagyon jutányos árú dobozban adta ki 2018-ban, ez máig kapható. Bátran ki merem jelenteni: ha valaki ismerkedni szeretne a művekkel, ezeknél a felvételeknél aligha talál jobbat. Aki pedig a misék kedvelője és még nincs meg neki ez az album, annak is föltétlenül érdemes beszereznie (aki nem szeretne CD-t venni, annak youtube lejátszási listát is összeállítottam, a misék nevére kattintva meghallgatható). (A latin szöveg magyar fordítása innen letölthető, bár templomba járók számára semmi ismeretlen dolgot nem tartalmaz.)

A 4 CD-s album normál nagy méretű műanyag tokban érkezik egy nagyon vékony füzettel, amiben a műveken és az előadókon/felvételi információkon kívül semmi más nem található. Az első CD-n Haydn fiatalkori, kissé terjengős műve, a Missa Cellensis valamint a rövidke F-dúr „Missa brevis” található. Ezeket még nem Rilling rögzítette és bár érdemes őket is meghallgatni, de semmiképpen nem ajánlom ezekkel kezdeni! Inkább ugorjunk rögtön a 2. CD-re (innentől kezdve mindent Rilling vezényel): kezdjük a sort a sokkal izgalmasabb Nelson-misével.

Bár a kissé borongós hangulatú CD-borító nem ezt sugallja, Haydn miséi (akárcsak más művei) alapvetően magabiztos, derűs, optimista életfelfogást és kiegyensúlyozott érzelmi világot sugároznak. Haydn zenéje persze nem mentes a szenvedélytől és a komorabb érzelmek kifejezésétől sem, de az alaphangja mindig a pozitív életszemlélet. A Nelson mise viszont máris a viharos érzelmek közepébe visz minket: a kyrie eleison (Uram irgalmazz) nagyon erős feszültséggel szólal meg, csak a középső, Christe eleison (Krisztus kegyelmezz) szakasz hoz enyhülést. A hat nagymise közül ez az egyetlen moll hangnemű. A legletaglózóbb a Benedictus tétel végének hosanna szakasz előtti része, de a végkicsengés természetesen itt is optimista.

A mise zenekara kevés fafúvóból áll, viszont üstdobot és 3 trombitát is alkalmaz, ez a jellegzetes hangzás jól átjön ezen a felvételen. Helmuth Rilling felvételeinek stílusa szerintem eléggé jellegzetes: modern hangszeres előadásmód, zenekari és énekkari transzparencia, feszes tempók, tiszta és érthető basszus szólam és az énekkar perfekcionizmusa. Figyeljük meg például a Gloria tételben a Quoniam tu solus sanctus (mivel egyedül te vagy a szent) szakaszt: bámulatos ez a tökéletes összhang az énekkarban (Gächinger Kantorei)! Még a mássalhnagzók is tökéletesen egyszerre szólalnak meg. (A 3. track 40. másodpercében pici felvételi hiba – pattogás – rontja csak az összhatást.) A transzparenciára nagyon szép példa a Credo szakasz első része, ahol az ellenpontos zenekari és énekkari szólamok minden részlete tisztán kivehető. Az oratorikus művek nem csak előadása, hanem rögzítése is eléggé problematikus, mert az énekkar könnyen elfedheti a zenekari szólamokat. Ezen a felvételen viszont ügyesen oldották meg a problémákat, minden egész jól hallható.

Ezt a misét Haydn saját műjegyzékébe Missa in angustiis címmel vette föl. Magyarul: Mise nehéz időkben, és ténlyeg: abban az időben már komoly volt Ausztria számára a napóleoni fenyegetés. Az 1798. szeptember 15.-i bemutatóra a közönség már értesülhetett róla, hogy a francia haditengerészet megsemmisítő vereséget szenvedett a nílusi csatában a Horatio Nelson ellentengernagy vezette brit flottától. Emiatt aztán a misére hamar ráragadt a Nelson-mise név, különösen miután Nelson 1800-ban ellátogatott az Esterházy-palotába szerelme, Lady Emma Hamilton kíséretében. Ott állítólag hallotta a Haydn által vezényelt misét, röviddel ezután pedig találkoztak is. Lady Hamilton egyébként amatőr énekes és nagy zenekedvelő volt, a nílusi csata emlékére és Nelson tiszteletére Haydn még egy zongorakíséretes kantátát is komponált neki.

A lemez második darabja az ún. Schöpfungsmesse („Teremtés-mise”). A címet nem Haydn adta, de ennek is nevezetes története van, ugyanis Haydn a 3 évvel korábban komponált oratóriuma egyik legismertebb dallamát is beleszőtte a műbe. Erről idézném Mikusi Balázs zenetörténész egyik tanulmányának részletét („A harmatos hajnal… miserere nobis” – Haydn legrosszabb tréfája):

„A komponista azonban aligha lepődött volna meg, ha találkozik a Schöpfungsmesse elnevezéssel: amikor A teremtés oratórium egyik népszerű dallamát illesztette 1801-ben komponált miséjébe, bizonyára tökéletesen tisztában volt vele, hogy hallgatósága számára ez az idézet bizonyul majd a mű egyik legemlékezetesebb momentumának. Annál inkább is, mivel az eredetileg „A harmatos hajnal, ó, mennyire frissít!” szöveghez kapcsolódó dallam igencsak váratlan pillanatban jelenik meg: jóllehet a Gloria szövegének némelyik szakaszához jól illene a könnyedebb hangvétel, a „Qui tollis peccata mundi” (ki elveszi a világ bűneit) éppen nem tartozik ezek közé. Haydn kórusa legalábbis mintha ezt az álláspontot osztaná, hiszen sietősen és forte lépnek be egy „miserere” (irgalmazz) kiáltással, elhallgattatni próbálván a megtévedt szólistát, hogy erőnek erejével teremtsék meg a következő lassú szakasznak a helyzethez illően méltóságteljes atmoszféráját.”

Hogy ez a poén nem minden hallgatónál találkozott osztatlan sikerrel, arra csak egy példa, hogy Ferenc császár felesége, Mária Terézia császárné (aki maga is énekelte egy előadáson A teremtés szoprán szólamát) Haydn-t megkérte hogy az ő példányában változtassa meg azt a dallamot. (Ezt az átírt verziót ma egyébként szinte sosem adják elő.)

Ami a Nelson-miséhez képest azonnal feltűnik, az a Schöpfungsmesse jóval gazdagabb hangszerelése: a vonóskaron és az orgona continuón kívül itt szerepelnek oboák, klarinétok, fagottok, kürtök, trombiták és üstdob. Ez a felvétel is nagyon szépen kiemeli a gazdag hangszíneket, néhol egészen elbűvölő színgazdagsággal találkozhatunk, viszont a rezek túlságosan a háttérbe szorulnak. Az előző felvételhez képest a basszus szólam érthetősége viszont kissé gyengébb, az oregoni fesztivál énekkara nagyon jó de a precizitása azért nem áll a Gächinger Kantorei szintjén. Összességében ez egy hihetetlenül lendületes, erőteljes előadás egy ujjongó és optimista miséről. Nem lehet mosolygás nélkül hallgatni.

A harmadik lemezen elsőként az 1802-es B-dúr „Harmoniemesse” misét hallhatjuk. Nevét a nagyon nagy méretű fúvós szekcióról kapta, magyarul fúvósegyüttes-misének lehetne fordítani. Ez a mise Haydn utolsó befejezett nagy műve, 70 évesen írta. Egy évvel később még belefogott egy vonósnégyesbe, de annak befejezésére már nem futotta erejéből. Igaz, hogy a mise után még élt 7 évet, mégis nehéz ezen a művön nem érezni az elmúlás gondolatát. Persze így utólag már könnyű mindenfélét belelátni, hiszen tudjuk, hogy ez után már semmi nem következett, de számomra ez volt az album egyik legmegdöbbentőbb műve. Megvan még a zene ellenállhatatlan sodrása, a klasszicista zenekar dinamikatartományának maximális kihasználása, viszont az egészet áthatja valamiféle Haydntől nagyon szokatlan borús és rezignált hangvétel, ami már nagyon erősen előlegezi a romantika korszakának eljövetelét. Olyan mintha mindig dúrba akarna váltani a hangnem; mintha Haydn a szokásosan ujjongó és életörömtől duzzadó zenét szeretné írni, de mégis mindig visszakanyarodik a sötétebb moll hangnemekbe. Nagyon érdekes ezt pont tőle hallani. Vagy például ott van a crucifixus (keresztre feszítették) szöveg alatt megjelenő hallatlanul merész disszonanciák sora, ami talán minden korábbinál messzebbre megy.

A lemez második darabja a Heiligmesse a két első mise közül az egyik, amit Haydn Londonból való hazautazása után írt. A mise boldog Offidai Bernát kapucinus testvér, a szegények segítője tiszteletére íródott, bár ma inkább Heiligmesse néven ismeretes, ami abból adódik, hogy a Sanctus szakaszban Haydn az akkori Ausztriában jól ismert vallásos dallamot használt fel (németül a szent: heilig). A misékben egyébként nagyon sokféle érdekes zeneszerzői megoldás van, nincs két egyforma gondolat, erről tanulmányokat lehetne írni (írtak is). Haydn fölényesen alkalmazza a klasszicizmus teljes zenei eszköztárát, felhasznál gregorián dallamokat, a tematikus anyag változatossága bámulatos, a misék minden szempontból rengeteg felfedeznivalót tartogatnak. Mint írtam, Helmuth Rilling nagyon jó érzékkel nyúl a zenekari textúrák rétegeinek bemutatásához is, bár a felvétel ebben nem mindig partner.

A 4. CD-n lévő két mise közül az első az ún. Theresienmesse, ennek a címe szintén nem Haydntől származik, hanem onnan hogy ennek a kéziratos másolatát a szerző a császárnénak ajándékozta. A hangszerelése a Nelsonmiséhez hasonlóan visszafogottabb, akkor épp nem álltak rendelkezésre megfelelő hangszeresek.

A CD-n lévő második mise egyben az album utolsó darabja: a Missa in tempore belli (Mise háború idején). Ezt a nevet maga Haydn adta a műnek, viszont utóbb a Paukenmesse név is ráragadt, az üstdobok karakteres használata miatt. Haydn miséi közül ma ez az egyik legnépszerűbb. A többi felvétel 2006-2008 között készült, ez viszont 1992-ben és sajnos kissé elüt a többitől. Ez ugyanis óvatoskodóbbra, dinamikailag kissé kompresszáltra sikerült és az orgona continuo sem hallható (talán nem is volt?). Már rögtön a Kyrie elején hiányzik az az erőteljes kitörés ami mondjuk Bernstein vagy Harnoncourt felvételein hallható. Ez azért nem jelenti azt, hogy ne lenne nagyon jó és lendületes maga az előadás, az áttetszőségre pedig itt is számtalan szép példát találunk.

Egy rövid bekezdés erejéig érdemes még visszatérni az első lemez tartalmához. A klasszicizmusban alapvetően kétféle misetípus volt: egy rövid és egy hosszú. A lemez szerkesztői jó érzékkel az első CD-re éppen egyet-egyet választottak mindkettőből: a korai „Missa Cellensis”-t és az F-dúr „Missa brevis”-t. Ezeket kevéssé ismert előadókkal vették fel és nem is sikerültek annyira jól. Persze érdemes őket is meghallgatni, de a Missa Cellensis távoli és visszhangos felvétele, hosszadalmassága és például a basszus szólista produkciója miatt (a mélységeket nagyon nehezen bírja) semmiképpen nem ajánlom első élménynek. A Missa brevis pedig a mai historikus divatnak megfelelően még vékonykább hangzású mint az előző.

Ezt leszámítva összességében ez az album nem okozott csalódást. A hat nagymisének nagyon gazdag diszkográfiája van, mindenképpen érdemes például Leonard Bernstein felvételeit is megemlíteni, aki Haydn egyik legnagyobb előadója volt. Sajnos az ő esetében (a Paukenmesse Philips felvételének kivételével) az amerikai amatőr énekkarok teljesítménye nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Számomra a misék esetén a 60-as évek divatja szerinti nagyon erős vibrátózás az énekkarokban már meglehetősen idegenül hangzik. A Hänssler albumábam szerencsére ilyesmit nem tapasztalunk, ez már a 90-es és 2000-es évek.

Helmuth Rilling mindig nagyon jó szólistákat választ és a korszak nagy énekesei is szívesen dolgoztak vele. Az általa vezetett és alapított két énekkar pedig szintén nagyon magas színvonalú. Haydn legerőteljesebb, legizzóbb műveit 60 éves kora után írta és Rilling pont ebben a legjobb. Remek drámai érzéke van, nagyon érzi a klasszicista stílust is és képes elérni az énekkarnál és a szólistánál is azt, hogy necsak előadják hanem át is éljék a zenét. Bár ez az album sem tökéletes, a Helmuth Rilling által vezényelt produkciók energikussága, lendülete, áttetszősége és az énekkarok és zenekarok jó teljesítménye alapján ott van a helye a legjobbak között.

Sipos Róbert (2025)