Árpád-házi Szent Margit templom
Az Ars Sacra fesztivál következő koncertje a Budapest-Újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit templomban volt. Ez a templom eléggé központi helyen van, a Nyugati-Pályaudvar szomszédságában. Neoromán stílusú, 1933-ban szentelték fel. Belső tere nagyon szép díszes, sok, szentet ábrázoló falfestménnyel. A wiki oldal szerint Budapest egyik legnagyobb temploma, betérve nekem mégis otthonosságot sugárzott. Még valamiféle ellentét is volt számomra a kőtömb-szerű külső és a kifinomult, díszes belső tér között.
Az orgona modern stílusú, szabadon álló sípokkal, mégis nagyon jól illeszkedik a templom terébe, nagyon tetszett. Külön érdekesség a sötétebb színű sípok alkalmazása ami ritkaság és szerintem nagyon jól néz ki.
A templom oldaláról: „Orgonánk Geyer József tervei alapján a Rieger Orgonagyár kivitelezésében épült 39 regiszterrel, és 1941. szeptember 30-án áldották meg. 1956. november 5-én egy, a Marx tér irányából kilőtt szovjet gránát a rózsaablak alatt a falat átütve az orgonában robbant, a negyedik manuál összes regiszterét tönkretéve. A helyreállítás a következő év húsvétjára készült el. Komolyabb változtatás 1995-ig nem történt a hangszeren, ekkor az elektromos rendszer egyre gyakoribb meghibásodása miatt elvégezték a húzómágnesek és a teljes kábelezés cseréjét, valamint új fúvómű került beépítésre. 1998-ban korszerű játszóasztalt és egy új pedálregisztert (Posaune 16’) kapott a régi Fagott 16’ helyett. A 2010-es években indult folyamat során megkezdődtek a felújításra, illetve cserére megérett sípok munkálatai. A játszóasztali elektronika szintén megújításra vár.„
Az est orgonaművésze Kály-Kullai Rita volt. Őt nem ismertem korábban, bár van saját honlapja is (ami úgy látszik mostanában már nem frissül). A bemutatkozás részben az olvasható, hogy Lehotka Gábor és Pálúr János tanítványa. Lehotka Gábor (1938-2009) az ország egyik legnagyobb orgonaművésze és Bach-előadója volt évtizedeken keresztül. Biztos, hogy tőle nagyon sokat tanult Kály-Kullai Rita, ugyanis az eddig hallott orgonakoncertjeim talán legjobb Bach-előadását hallottam ezen az estén. A BWV 532-es D-dúr Prelúdium és fúga egyébként is áttetsző textúrájú darab, itt a visszhangos tér ellenére is érthetően, pontosan és megfelelő tempóval hangzott el. Hallható volt egy részlet BWV 147-es kantátából is a Gaudete! énekkar közreműködésével (Gyarmati Tóth Tamás vezényletével). Elhangzottak még Franck és Duruflé művek. Bár az énekkar szövegét sajnos nem nagyon lehetett érteni, Kovalik Erika szoprán szólista hangja Franck Panis Angelicus-ában angyalian szárnyalt a karzatról.
Kály-Kullai Rita főként lassabb tempójú zenéket választott a koncertre, mindegyikben hallható volt remek értelmező képessége, átgondolt regiszterhasználata. Nagyszerű orgonaművész!
Az orgona nem csak külsőre tetszett, hangzása is megnyert magának. A terem hátsó felében ültem, az orgonához közelebb. Bár nem szeretem a hangzást színekhez hasonlítani, nem jut eszembe jobb kifejezés annál, hogy ez az orgona telt és meleg hangzású, aranyló hangszínű. A tér és a hangzás egysége valósult meg ebben a templomban.
Munkás Szent József templom
Minden jó végetér egyszer, így a 2026-os Az Ars Sacra fesztivál is. A rendezvény utolsó orgonakoncertje a Wekerle telepi Munkás Szent József templomban volt. A neoromán stílusú templom külsőre impozáns, de belépve nekem kissé komor hangulatot árasztott. Az elég modern stílusú orgonáról mindössze annyit lehet tudni, hogy 1952-ben épült és 2003-ban újították fel.
Túri Péter orgonaművész koncertjét Bach BWV 548-as Prelúdium és fúgája nyitotta, a kettő közé Bach egyik legkomplexebb orgonakorálját, a BWV 682-es Vater unser-t helyezte. Érdekes volt a program, ezt követte Mendelssohn B-dúr orgonaszonátája, majd Marcel Dupré g-moll prelúdium és fúgája (amit pár nappal korábban már a Szent Anna templomban is hallottam), majd a koncertet Mozart f-moll fantáziája zárta.
Az orgona hangzása szép volt, de hallottam már az elmúlt hetekben ennél még egyedibb és még szebb orgonahangzást is. A templom nagy visszhangja sem volt más mint amire egy ilyen tértől számítani lehet. Nagyjából középtájon foglaltam helyet. Ami viszont számomra kiemelkedő volt, hogy itt minden majdnem teljesen tisztán, érthetően és arányosan szólalt meg. Még a korábbi, Szent Margit templom-beli koncertnél is jobban. Túri Péter általában jó tempókat választott, megvolt a művek íve, a csúcspontok erőteljessége. Hangszínek, regiszterhasználat tekintetében minden rendben volt, de itt maguk a művek is kevesebb lehetőséget adtak a különféle hangzáskombinációkkal való bűvészkedésre. Ez volt a fesztivál utolsó orgonakoncertje és számomra az egyik legélvezetesebb.
Az orgona hasonlóan „kétszekrényes” kialakítású, mint a Szent Ferenc Sebei templomban (persze teljesen más stílusban), de itt szinte körbeveszi a bejárat fölötti ablakot.
Szent Imre templom, Pusztaszabolcs
Budapestet elhagyva, következő utam a pusztaszabolcsi Szent Imre templomba vezetett. Itt ugyanis kincset őriznek! Mégpedig egy eredeti barokk orgonát a XVIII. századból. Ennek is kalandos, és minden részletében máig nem tisztázott története van. A lentebbi keretes szakaszban részletesebben is kifejtem.
Ez a templom modern stílusú, 1936-1942 között épült, külsőre nekem nem is annyira tetszett (bár az elhelyezkedése nagyon érdekes, pontosan a főút közepét szeli ketté). Belső tere is puritán, de szép és arányos, a szép zászlókkal és igényes berendezésével ez már kifejezetten tetszett. Elsőre talán nem egészen odaillőnek tűnik a díszes barokk orgona, de én úgy vélem, mégis nagyon jó ez a párosítás. Legalábbis orgonarajongói szemmel, mert a figyelmet a dísztelen belső tér még inkább az orgonára fókuszálja. Még orgonák iránt kevésbé érdeklődőknek is feltűnő lesz a hangszer.
Az orgonaszekrényt feltűnő helyre, egy kiugró erkélyre helyezték a bejárat fölé.
A pusztaszabolcsi orgona története. Kivonat Hock Bertalan tanulmányából.
Az egyházközség 2001-ben határozta el, hogy az akkor már elég rossz állapotban lévő orgonát felújíttatja. Az elhanyagolt külső ellenére sejtették, hogy nagy érték van a birtokukban, ezért több szakértőt, orgonaművészt és orgonaépítőt kértek fel, hogy vizsgálják meg a hangszert. Az derült ki, hogy ennek az orgonának az első változata valamikor az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején épült és egy esztergomi templomban volt. A szekrényen már az első időkben helyi átalakításokat végeztek. Lehet, hogy eredetileg egy kisebb templom számára készült és a végleges helyén kellett rajta módosításokat végezni. Első igazolható állapotában a ferences templomban van nyoma, ahol egymanuálos, pedálos, hátuljátszós hangszer volt. A szélládákon (ezek azok a faládák amikben a sípok állnak) elhelyezett papírborításon a restaurátorok olyan vízjeleket találtak amikből arra lehetett következtetni, hogy a ládák az 1700-as évek első harmadában készültek. Az orgonaszekrény eleinte nem volt lefestve. Az eredeti hangolás fél hanggal lehetett magasabb a ma megszokottnál (ezt időközben megváltoztatták).
Az orgonát 1739-ben festették le először. A díszítéseket aranyozták. Az orgona hátoldalára a „17 R. Abo… 39” és „M. Inno… V.” feliratot írták. Magyarországon egyedülálló módon az oldalsó és hátsó kivehető ajtókra természeti jelenségeket ábrázoló festmények kerültek. Mivel az orgonát később többször átfestették, ezeket a restaurálás előtt már nem lehetett látni. Nagy meglepetés érte a restaurátorokat, amikor felfedezték, hogy mit takart el a később felkerült több festékréteg.
A szekrényen talált másik felirat alapján feltételezhető, hogy 1739-től a hangszer az esztergomi ferences templomban állt. Később kicsinek bizonyult, ezért 1778-ban megint átalakították. A munkát egy neves felvidéki orgonaépítő dinasztia, a Pazicky műhely kapta meg. Itt fennmaradt az építő mester eredeti jegyzéke, amiből kiderül, hogy az orgonát két manuálossá alakította, a homlokzatba új pozitívot épített, a pedált és a belső szerkezetett is bővítette. A szekrényekre a jobb kihangzás érdekében levehető rácsos ajtókat helyezett. Több más átalakítással együtt az orgona ekkor érte el technikai és művész teljességét.
Pár év vagy évtized múlva a szekrényt átfestették. 1853-ban az orgonát újra átalakították, aminek egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy a pozitívot külön szekrénybe rakták és játszóasztal került a nagyorgona és a pozitív közé (vagyis megszüntették a korábbi, hátuljátszós kialakítást). Ezek az átalakítások nem igazán sikerültek. 1884-ben megint átfestették a szekrényt.
1918-ban háborús célokra hatóságilag elvitték (rekvirálták) az orgonaház homlokzati ónsípjait. Aztán később megint átfestették és átalakították az egészet. 1941-ben a ferencesek új orgona építését határozták el, a régit pedig meghirdették eladásra. Ekkor került Pusztaszabolcsra. A háború után sem pénz sem lehetőség nem volt az akkor már megviselt orgona javítására. Jellemző módon még egy bécsi házmester is javította… Az ötvenes évek végén már igen rossz állapotban volt ezért a teljes belső szerkezet kicserélése mellett döntöttek, de a javítással megbízott orgonaépítő az összegyűlt és kifizetett pénzzel együtt eltűnt. Ma már hozzátehetjük: szerencsére. Így menekült meg az orgona attól, hogy valami kontár véglegesen szétrombolja. A helyzet persze az elkövetkező évtizedekben sem javult. Végül mint írtam, 2001-ben kezdődött el a helyreállítás. Ehhez először az orgona származását és történetét kellett felkutatni, ami szintén nem volt egyszerű. Végül a szegényes levéltári adatokat az támogatta meg amikor szétszedték a hangszert és a benne talált jelzésekkel, maradványokkal tudták némileg kiegészíteni a rendelkezésre álló adatokat.
Kiderült, hogy a XVIII. századi sípok nagyjából 90%-a megmaradt, a szintén XVIII. századi szekrény is megmenthető. A munkálatok célja a Pazicky által 1778-ban létrehozott hátuljátszós forma restaurálása, illetve a még fellelhető analógiák alapján történő rekonstruálása volt. Az NKA támogatásával 2002-ben kezdődött meg a restaurálás. A pozitívot visszatették eredeti helyére és az egész orgonát az eredetileg a pozitív számára kialakított kiserkélyre helyezték. A Nemzeti Múzeum restaurátorai hosszú munkával leszedték az átfestéseket és helyreállították az eredeti, gyönyürű 1700-as évekbeli első festést. Az orgona mechanikai részeit a Varga Orgonaépítő műhely állította helyre, Varga László egy interjúban beszélt is a munkálatokról. Mivel az eredeti billentyűzet már nem volt meg, korabeli felvidéki orgonák alapján készítettek hozzá egy újat, ami a fellelhető adatok alapján leginkább megfelelhet annak, amit eredetileg 1778-ban kapott. A főmű hiányzó sípjainak helyébe új sípok készültek (ezeket a XX. század elején még horgany sípokkal pótolták).
Az orgona mögött álló eredeti fúvóházból nagyon kevés maradt meg, azt szinte újra kellett építeni. Kapott az eredeti állapotnak megfelelő taposó fúvót is, így a hangszer elektromosság nélkül is működtethető. A hangolás 25 fokon 448 Hz. A jelenlegi hangolás Werckmeister III típusú.
Az orgona ma újra eredeti szépségében tündököl. Mind a restaurátorok, mind a szakértők és a Varga Orgonaépítő műhely is kiváló munkát végzett. Az egyházmegyét és a plébánost pedig hála illeti érte, hogy nem hagyták elkallódni a hangszert, hanem felfedezték az értékét. Ez a hangszer ma Magyarország legrégibb és legteljesebb állapotban megőrzött kétmanuálos nagyorgonája.
A pozitívmű ezen a fenti képen az alsó sípsor (és a mögötte lévő rész). Mint a hangszer történetében olvasható volt, a szekrényt az eredetileg külön álló pozitívmű helyére rakták, a pozitívot pedig visszaépítették a főmű szekrényébe. Érdemes megjegyezni, hogy ebben a régi orgonában még nincs egy csavar sem, az elemei építőkocka-szerűen illeszkednek egymásba.
Gyönyörű ez a hangszer, élőben pedig még hatásosabb. És elég csak belegondolni, hogy amikor ez eredetileg épült, Bach még élt. Mai formájának létrejöttekor pedig Haydn ereje teljében alkotott, Mozart akkoriban vált érett művésszé, Beethoven pedig még tini volt.
A fenti fotókon látható az oldalfalon lévő festés valamint fölötte a rácsos ablak. Néhány sípon még bordázott díszítés is van ami szintén ritkaság.
Ezen az orgonán is viszonylag nagyobb rendszerességgel szoktak koncerteket adni. Én Kovács Szilárd orgona- és kürtművész előadását hallgattam meg. Ő nem csak orgonán hanem szárnykürtön is játszott, ez utóbbinál kíséretként egy pécsi orgona hangja szólt felvételről. Nekem ez kevésbé tetszett, de nem is ezért jöttem, hanem az igazi orgona miatt.
Ennek a hangterjedelme nyilván limitált a modern nagy orgonákhoz képest, de sajnálom, hogy Bach egy műve sem hangzott el rajta ezen a koncerten. De nem baj, egészen biztos, hogy nem utoljára jártam itt. A műsoron reneszánsz tánczene-átiratok, Liszt-Schubert átirat és John Stanley művek hangzottak el. Én a templom közepe táján ültem.
Először a kisebb negatívumot említeném: ennek a hangszernek elég zajos a mechanikája és mivel viszonylag kis térben és a hallgatóhoz közel helyezkedik el, ez játék közben is eléggé hallható. De egy idő után hozzá lehet szokni, engem nem is zavart, inkább csak érdekes volt. Mert amire én igazán kíváncsi voltam, az a hangzás volt és ez teljes mértékben megfelelt annak amire számítottam. Ez az orgona csodálatos: áttetsző, kiegyenlített, tiszta és fénylő hangzású. A templom méreteihez ideális, a visszhang itt mérsékelt. Minden szólam tökéletesen hallható, kiegyenlített, a pedál regisztere pedig telt és erőteljes basszus hangzást tud adni (16 lábas szubbasszus és 8 lábas Bordun regiszterrel). Még a reneszánsz táncok gyors futamai is követhetők voltak.
Ezen az estén úgy éreztem, kincset találtam: ezt a fajta hangzást hiányoltam eddig más meglátogatott orgonákból. Nagyon jók és hatásosak a romantikus nagy hangszerek is, azoknak is rajongója maradok, de ez valami más.
Itt látható a fúvóház az orgona mögött. Mint fentebb írtam, az eredeti fúvó nagy része már nem volt meg ezért ez legnagyobbrészt új építésű, amibe beleépítették a régi maradványait. A két taposóval akár emberi erővel is megszólaltatható a hangszer, akárcsak a régi időkben, még az elektromosság feltalálása előtt. A koncert után a kántor elmondta, hogy érdekességképp kipróbálták egyszer ezzel is az orgonát de fura lebegő hangzása volt, a modern elektromos fújtató jobb hangot ad.
Ezen a hangszeren való játék a limitáltabb lehetőségek és a felépítése miatt nem pont olyan mint a nagy romantikus hangszereken, ezért a játékosnak hozzá kell szokniuk.
Sipos Róbert (2026 szeptember)