Immár több, mint negyed századnyi komolyzene iránti szenvedélyem jó sok kacskaringó után most épp nagy erővel az orgona és az orgonazene irányába fordult (nagyrészt Bach zenéje iránti friss rajongásnak köszönhetően). Mivel Magyarországon szerencsére bőségesen el vagyunk látva jobbnál jobb és szebbnél szebb orgonákkal, úgy döntöttem, szabadidős tevékenység keretében felfedezem az ország orgonáit és templomait. Katolikusként már nem volt idegen az orgonazene, a templomok világa is ismerős és megszokott, de az igazi felfedezés csak most kezdődött (előrebocsátom, hogy amennyire járatos vagyok a zeneművészetben, annyira járatlan más művészetekben és az építészetben, így ezekről csak nagyon visszafogottan fogok megnyilatkozni). Hangfelvételről persze nagyon sok mindent meg lehet ismerni, de élőben korábban szülőfalum templomi orgonáján kívül csak az Egri Bazilika és természetesen a MÜPA orgonáját hallottam. (Élőben kizárólag akusztikus koncertekre megyek, hangosított koncertekről itt sem lesz szó.)
Látogatásaim során mobilos fotókat is készítettem, ezek minősége sokszor erős kívánnivalót hagy maga után (eredetileg nem is terveztem, hogy erről írok), de illusztrációként megfelelőek. Elsőként három orgonáról írok.
Szent István Bazilika
2026. augusztus 21-én a budapesti Szent István Bazilikában volt orgonás túrám első állomása. Itt két orgona is van: egy kisebb a nagy szentélyben és az igazi attrakció, a 2 éve nagy felújításon átesett Angster-orgona.
Bevallom, életemben először voltam a Szent István Bazilikában és ahogy beléptem, a lélegzetem is elállt. Ez az épület fenséges. Méreteivel, pompájával, minőségével és szépségével számomra a ráhangolódást, az áhítatot segíti és Isten dicsőségét hirdeti. Egy koncerten nincs lehetőség arra, hogy részletesen is bejárjuk az épületet, erről ezért én bővebben nem is írok. De aki még nem volt az mindenképpen nézze meg a bazilikát, mert ez kihagyhatatlan. Én a szentélyhez közeli padsorban foglaltam helyet, ahonnan jól lehetett látni a mögöttem lévő nagy orgonát is.
Az alábbi leírás a bazilika honlapjáról:
„Az orgonát 1905-ben Angster József orgonaépítő mester készítette. A 65 regiszteres hangszernek ekkor három billentyűsora és pedálja, hatsoros szabad kombinációja, pneumatikus vezérlése és táskaládái voltak 1932-ben átalakították négy manuálosra, és változatainak számát is megnövelték. A következő átalakítást 1937-ben a Rieger Orgonagyár végezte, ekkor változatainak száma 79 volt. A legutóbbi átalakítási munkálatok 1992-ben kezdődtek, és 2004-ben fejeződtek be. A hangszer mozgatható játszóasztalt kapott, számítógépes vezérléssel, elektromos traktúrával, szélládáit felújították kúpládás rendszerben. A munkálatokat a budapesti Váradi és fia orgonaépítő cég végezte. Regisztereinek száma jelenleg 93, szabad kombinációinak száma 1152. Külön érdekessége a vízszintesen a homlokzatból kiálló trombitasor. Az eredeti orgonának 9 nyelvjátéka volt, jelenleg 22 van. Sípjainak száma 7544, a legnagyobb síp hossza 10,5 m, a legkisebb sípé 5 mm. Az orgona levegőellátását 3 nagy teljesítményű elektromos ventilátor biztosítja. Az orgonaszekrény Kauser József tervei szerint Thék Endre bútorgyárában készült. Legutóbbi felújítása során 22 karátos aranyfüstlapokkal újra aranyozták.„
A koncert programja nyilvánvalóan a turisták számára készített egyveleg, Ave Maria-kkal, trombita-orgona duettekel (a szentély orgonáján) és három zenével a nagy orgonán. Köztük az elmaradhatatlan BWV 565-ös d-moll Toccata és fúgával. A szentély orgona is nagyon szép hangú, valőig hatoló basszussal (Szotyori Nagy Gábor orgonaművész, Kovalik Erika énekes és Borsódy László trombitaművész), de én kissé keveselltem a nagy orgonán előadott műsort (Virágh András Gábor orgonaművész). Bach már említett Toccata és fúgája mellett elhangzott Liszt Ferenc: A keresztes lovagok indulója, valamint Widor 5. Orgonaszimfóniájából a Toccata tétel. És épp ez a Widor mű tett rám legnagyobb hatást is, mivel nyilvánvalóan a helyén volt egy nagyromantikus orgonamű egy nagyromantikus orgonán.
Mert ugyanis nekem van egy nagy problémám a romantikus nagy orgonákkal. Zeneőrültként nálam egyik legfontosabb prioritás szinte minden korszak és stílus esetén a megfelelő szólamtisztaság: hallani akarom hogy mi történik a zenében. Egy óriási belső terű márvány bazilikában vagy nagyobb templomban, ahol az utózengési idő akár 6 másodperc, a zene majdnemhogy érthetetlenül összemosódik. Különösen ha az eredetileg nem is ilyen térre íródott (Bach művei sem). Az előadó ilyenkor a tempó lassításával némileg javíthat a helyzeten, de ez csak részmegoldás (és legtöbbször még ezt sem teszik meg). Persze az elhangzó művek nagy részét én már úgyis ismerem, ilyenkor ezért inkább a hangzásra és az összhatásra figyelek, az kárpótolhat.
És a bazilikában kárpótolt is. A nagy orgona hangja egyszerűen fantasztikus. Színgazdag, ha kell erőteljes, ha kell, lágy, professzionális, igazi mestermű. Biztosan jót tett neki a két évvel korábbi felújítás, ez tényleg csúcsformában van. Jó lenne ha majd egy kifejezetten a nagy orgonára fókuszáló koncertre is el tudnék látogatni a jövőben a bazilikában. Rögtön ez az első állomás igen magasra tette a lécet (ezt a következők nem is érték el).
Ferencesek temploma
A következő napon a Ferenciek terén lévő Ferencesek templomában előadott orgonakoncertet látogattam meg. Itt korábban jártam misén is, nagyon tetszett a templom pezsgőnek tűnő élete és azok a szolgálatok amiket az itt lévő ferencesek végeznek. Az esti koncerten a romániai fiatal orgonaművész, Toma Verly szerepelt. Az orgona játszóasztalát kihúzták az oltár elé, a művész a közönségnek háttal ült, viszont így meg lehetett figyelni, milyen sporttevékenység szükséges egy virtuóz orgona előadáshoz, ahol a játékos mindkét keze és mindkét lába el van foglalva.
A templom elrendezése és legalábbis a bazilikához képest szerényebb mérete kedvezett a zene érthetőségének. Ez a hangszer az előző napi mesteri Angster-orgona után viszont hallhatóan egy alacsonyabb szintet képviselt. A program érdekes volt, bár a kortárs román orgonadarab – ahol még ceruzákkal is ki kellett pöckölni a billentyűket – nekem különösebb élményt azért nem nyújtott. Viszont ezen a koncerten egy újabb érdekességgel is lehetett találkozni. Ez pedig az orgona-improvizáció. Ez a több évszázados művészet ma is él, az orgonisták számára még tanítják is ezt a mesterséget, Toma Verly pedig két ízben is bemutatta, mit tud. Az ő elgondolása aznap este egyértelműen a hangzásvilág bemutatása volt. Nagy élmény volt, ahogyan fokozatosan bontotta ki, dúsította és erősítette az orgona hangját, majd az előadás fordulópontja után ugyanezt megtette visszafelé. Mindkét improvizációjában ez dominált. Nagyon tetszett, emlékezetes volt, jól „megküldte” az orgonát és megzengette a templomot, de közben megvolt az íve és a logikája is.
Mátyás-templom
Vasárnap este pedig egy szintén inkább turistacsalogató eseményre látogattam el, mégpedig a budai gyönyörű Mátyás-templomba. Ez a templom teljesen más stílusú mint a bazilika, de szintén lélegzetelállító. Ez a helyszín is kötelező program szerintem minden hívőnek legalább egyszer az életben. Mint a bazilikában, a templom teljes bejárására itt sem volt most lehetőség, bár itt a belső térben a koncert után lehetett nézelődni. Itt is két orgona található, egy kisebb „karorgona” a sekrestye fölött és a nagyorgona a kóruskarzaton. Ezt tartják az ország legnagyobb orgonájának, 7771 sípja van, legutóbb 2015-ben újították fel (6 éves munka után).
Kivonat a templom honlapjáról:
„1768-ban ismét nagyobb hangszer építésébe fogtak egy rendtárs 2015 forintos örökségéből. Az építőt nem ismerjük. Ez az orgona szólt Liszt Ferenc Koronázási miséjében is, 1867-ben. 1874-ben, amikor megkezdték a templom újjáépítését, eladás céljából felbecsültették, ennek köszönhetően igen részletes leírás maradt fenn róla. Sorsáról közelebbit nem tudunk, szerződése szerint Dangl Antal aradi orgonaépítő vette át, aki a következő hangszert építette.
A csaknem húsz évig tartó restaurálási munkák után megnyitott koronázó templomba Dangl készített új orgonát. Ennek faragott, neogótikus háza Schulek Frigyes tervei szerint készült. Az orgonaszekrényen álló angyalszobron Liszt Ferenc arcvonásait vélik felismerni. A mai orgona keretéül is az 1893-as szekrény szolgál. Dangl orgonája hárommanuálos, mechanikus, kúpládás hangszer volt. Hamarosan kiderült, hogy szegényes diszpozíciója, valamint szerkezeti hiányosságai miatt a templom zenei és művészi igényeinek nem tud megfelelni. Új hangszert kellett építeni, amelyhez Ferenc József magyar királlyá koronázásának 40. évfordulója alkalmából – magánpénztárából – 50 000 koronát adományozott.
A munkával a jägerndorfi Rieger orgonagyárat bízták meg, amely 1909-ben Sugár Viktor tervei szerint építette fel a későromantikus stílusú, négymanuálos, 77 regiszteres orgonát (Op. 1500) amelyet a Király orgonájának neveztek. Ennek egy részét, a IV. manuál sípjait a kor divatjának megfelelően a templom padlásán helyezték el, hangját egy 14 méter hosszú facsövön, a mennyezeten keresztül vezették a templomhajóba. Az északi, úgynevezett „kis zenekarzatra” is terveztek orgonát, azonban ez ekkor nem készült el.
A hangszert 1931-ben (ismét Sugár tervei szerint) a Rieger gyár budapesti üzeme bővítette 86 regiszteresre. Az átépítés során a padlásról lehozták a sípokat, és az orgona belső elrendezését rendkívül előnytelen módon megváltoztatták. Az óriási játszóasztalt kisebbre cserélték és – Európában először – amerikai rendszerű Setzer-kombinációval szerelték fel, ami lehetővé tette különféle hangszín-összeállítások eltárolását, nagyban megkönnyítve az orgonista munkáját előadás közben.
Az 1944-es szovjet ostrom során erősen megsérült hangszert a háború után ideiglenesen rendbe hozták. Teljesen átintonálták, a szélellátás elégtelensége miatt lefojtották, hangja kifejezéstelen, fakó lett. Állapota egyre romlott, végül elkerülhetetlenné vált az átépítése.
Az új orgona tervezésére 1979-ben Gergely Ferenc, Koloss István, Baróti István és templomunk orgonaművésze, Hock Bertalan közreműködésével bizottság alakult. A sokrétű igényeknek leginkább olyan „szimfonikus” orgona felelt meg, amely felhasználva a régi hangszer értékes és még megmenthető sípjait és szerkezeti elemeit, egyesíti a romantikus és barokk stílusjegyeket.
Az újjáépítést a csehországi Krnovban működő Rieger-Kloss orgonagyár végezte egy év leforgása alatt. 1984 januárjában avatták fel az új, ötmanuálos, 85 regiszteres, 8 soros (Setzer) kombinációval ellátott, elektropneumatikus traktúrájú orgonát (RIEGER Op. 3540.)
A nagyorgona átadása után épült meg az eredetileg a sekrestye fölött található Máltai lovagok kápolnájába (eredetileg kis zenekarzat) tervezett, majd méltatlan módon, „ideiglenesen” a templom Szentháromság-kápolnájában elhelyezett, kétmanuálos, 18 regiszteres távmű. Ez a hangszer megszólaltatható volt a nagyorgona játszóasztaláról, de önállóan is a liturgia vagy a templomtérben rendezett koncertek alkalmával.„
Itt is a templom földszinti „csarnokterében” lehetett helyet foglalni. A nagyorgona innen a méretéhez képest egy viszonylag szűkre méretezett nyíláson keresztül látható és sajnos még csak megvilágítva sem volt, ezért értékelhető fotót sem tudtam készíteni. Akárcsak a bazilikában, az orgona sajnos a Mátyás-templomban sem volt a koncerten közelről megtekinthető. A modern játszóasztal viszont mozgatható, ezt a koncertre lehozták a csarnoktérben a padok elé.
Plusz lehetőség, hogy a nagy orgona és a kisebb orgona egy játszóasztalról is elérhető, akár párhuzamosan is. Ez pedig izgalmas visszhang- vagy térhatású effektusokra is lehetőséget ad, amit Hegyi Barnabás orgonaművész igyekezett ki is használni. A nagy visszhang miatt viszont itt is erősen problematikus a zene érthetősége, ezt és a térhatású effektusok érvényesülését még az is befolyásolja, hogy hová ülünk.
Hallottunk orgona-hegedű duettet is (Bánhegyi-Maros Dóra hegedűművész közreműködésével). Különösen érdekes volt, hogy itt is kaptunk orgona improvizációkat, ami előtt Hegyi Barnabás még el is énekelte az improvizáció alapjául szolgáló antifónákat. Ez különösen archaikus és egyben idűn túli hangulatot teremtett.
A koncert után sikerüt pár mondatot beszélgetnem az orgonaművésszel is. Neki is elmondtam azt ami a koncert közben eszembe jutott: szerintem ez az a helyzet amikor a megfelelő ember kerül a megfelelő pozícióba. A lehetőségek adottak számára, él is vele és szerintem még sokat fog fejlődni is.
Sipos Róbert (2026)