Az augusztus után szeptemberben sem csökkent a lendület az orgonák és templomok megismerésében (korábbi beszámolóm). Annál is inkább mivel szeptemberben az Ars Sacra fesztivál (és a nyitott templomok rendezvény) keretén belül rengeteg jobbnál jobb koncert és orgonabemutató közül lehetett válogatni. Ebben a részben is maradok még Budapesten.
Árpád-házi Szent Erzsébet templom
A szeptember 12.-i program címe: „Egy este az orgonával Erzsébetváros lenyűgöző templomában” jól kifejezte a lényeget. Ez ugyanis tényleg egész estés program volt.
Ebben a templomban is most jártam először és azonnal megszerettem. Minden eddigi helyszín nagyon szép, sőt akár lélegzetelállító volt, de számomra ez a neogótikus épület minden korábbit felülmúlt. (A budavári Mátyás-templom is neogótikus stílusú és az is gyönyörű de számomra ez letisztultabb.) Az épületet ugyanaz a Steindl Imre tervezte, aki az Országházat is. Mivel jóval korábban érkeztem, a koncert előtti misén és szentségimádáson is részt vettem. Az egész hely szakralitása, a béke és nyugalom ami áradt, engem teljesen magával ragadt. Egészen biztos, hogy itt nem most jártam utoljára. A templomban egyébként nagyon sok mindent felújítottak, de sajnos sok minden félkészen maradt (főleg a falak festése), nagyon remélem hogy sikerül befejezniük! Ez a különleges épület megérdemelné, hogy újra teljes pompájában hirdesse Isten dicsőségét.
A templom orgonájának is kalandos története és hányattatott sorsa van.
Kivonat a templomban kifüggesztett, az orgona történetét taglaló leírásból. A templom 1895-1901 között épült, az eredeti orgonát Országh Sándor építette és 1901-ben lett kész. A homlokzati tervet a templomot is tervező Steindl Imre készítette és Thék Endre kivitelezte. Ez egy 3 manuálos, 42 regiszteres mechanikus kúpládás (vagy csúszkaládás) hangszer volt 2703 síppal.
Ekkora hangszert Országh korábban még sosem épített, egyértelműen túl nagy volt számára a feladat. Az orgona már közvetlenül az építés után kritikákat kapott, az építést bíráló bizottság végül arra az álláspontra jutott, hogy „Az orgonaépítő erejét meghaladó, őrá nézve lehetetlen feladatok végrehajtásával bízatott meg. Ennek ellenére az orgonát átvételre ajánljuk.”. Sajnos a problémák igen hamar jelentkeztek. A hangszer többször felmondta a szolgálatot, az építő 1906-ban már egy harmóniumot állított be a templomba, hogy legalább azon lehessen zenét szolgáltatni. A problémák oka részben az is lehetett, hogy a templom mocsaras talajra épült, falai csak lassan száradtak ki, a nedvesség az orgonának sem tett jót.
1909-ben a Rieger orgonagyár a mechanikus traktúrát pneumatikusra cserélte, de végleges megoldást ez sem hozott. Végül 1937-ben a Rieger gyár épített új orgonát a régi helyére. Illetve nem teljesen újat. A háború után az eredeti hangszer már egyébként is sérült volt, viszont néhány alkatrészét és néhány sípját az új orgonába is átvették (ez ma több, mint 4000 síppal rendelkezik). Az új orgona már elektromos vezérlésű lett és új játszóasztalt is kapott.
Az új orgona építése sikeresnek bizonyult, egészen 1996-ig működött. Akkor azonban a több éve tartó elhanyagolás miatt üzemképtelenné vált. A templom későbbi restaurálásai során az orgonára semmilyen gondot nem fordítottak, így végül a belseje is tele lett törmelékkel és porral.
A templom 2016-ban új kántort kapott Melis Mihály személyében. Az új kántor felmérte a helyzetet és a hívek segítségével megkezdődött az orgona kitakarítása, később pedig adományoknak és pályázatoknak köszönhetően sikerült annyira felújítani, hogy 2025. júliusára ismét teljes körűen használhatóvá vált. A régi játszóasztal még mindig várja, hogy felújítsák (egy ideiglenes asztallal működik jelenleg), illetve az orgonaszekrény és a fújtató is felújításra vár (az orgonaszekrényen még az 1956-os forradalomból származó sérülések, lőtt lyukak is vannak).
De amit eddig sikerült elérni a hangszer megmentésében, már az is csodálatra méltó. Akárcsak a csodálatos templom, remélem az orgona is tovább haladhat a megújulás útján.
Melis Mihály személyében itt is a megfelelő ember került a megfelelő pozícióba. (Ebben a videóban beszél is a hangszerről.) Nem tudom, mennyire kereste, de a feladat mindenesetre megtalálta őt és ő volt az alkalmas ember arra, hogy újra életre keltse a templom orgonáját. Tervei vannak a jövőre nézve is, és ami ugyanolyan fontos: ki is tudja használni azt ami ezzel a hangszerrel a kezébe került.
Már a misén is kiemelkedő volt a zenei szolgálata. Változatosan, nagyon jó ízléssel játszott, az adott helyszín lehetőségeivel maximálisan élt de nem lépett ki a liturgikus keretek közül. Lényegében művészi zenét szolgáltatott a szentmisében. Nagyon tetszett, ilyen színvonalon én még ilyet nem hallottam.
A mise után közvetlenül kezdődött a koncert. Bár elhangzott, hogy az orgona lényegében az összes korstílus hangzásbeli lehetőségeit ki tudja elégíteni, ez a hangszerre igaz is lehet, de attól még ez a tér szerintem továbbra sem az összetett szövetű barokk zenéhez illik. Az utózengés viszonylag rövid (a méretekhez képest) de még mindig elég nagy hozzá, hogy nagy hangerőnél összemosódjanak a szólamok. Például az előadott Bach fantáziában időnként néhány hangosabb regiszter is elmosta a halkabbak szólamait. Én egyébként nagyjából a templom közepén ültem, ott mind a (hangszórón erősített) emberi beszédet mind pedig az orgonát jól lehetett hallani. (A fújtató szerkezet még felújításra vár, az elég zajos.)
Melis Mihálynak remek hangszín-érzéke van. Ez a koncertre válogatott (legnagyobbrészt romantikus) művekben is egyértelműen kitűnt. Olyan műveket hozhott amiken nagyon jól be lehetett mutatni a hangszer különféle hangszín-lehetőségeit. Így már egyértelmű volt, hogy a misén hallott kiemelkedő zenei szolgálat sem volt véletlen. Ezt a hangszert ő keltette újra életre, minden apró részletét ismeri és maximálisan ki is tudja használni. Fantáziával és jó érzékkel.
Ahogy írtam, ez egész estés program volt. Ugyanis a bő egyórás koncert után a templom sekrestyése is tartott egy rövid előadást az épületről. Látszott, hogy neki is szívügye ez a gyönyörű templom. Ezt követően pedig az érdeklődők felmehettek a karzatra, közelről is megcsodálni az orgonát. Melis Mihály ott részletesen be is mutatta, bármilyen kérdésre válaszolt. És ez még mind semmi, ugyanis nekünk, látogatóknak is lehetőségünk volt bemenni a kinyitott hangszerbe (ami akkora mint egy három szintes nappali), sőt az orgonán is bármit ki lehetett próbálni! Bekapcsolt állapotban nyomogatni, kapcsolgatni, kísérletezni, a zeneileg képzettebbek még valamit el is tudtak rajta játszani, ez tényleg orgonarajongóknak való kihagyhatatlan alkalom volt.
Hold utcai Református Templom
A következő orgona és templom eltért a korábbiaktól. A szép díszes templomok után most egy teljesen puritán épületet látogattam meg: a Hold utcai Református Templomot. Méreteit tekintve is kisebb mint ahol korábban jártam, egyébként igényes, tiszta és rendezett, de stílusában gyökeresen eltér a korábban meglátogatott katolikus templomoktól.
A két manuálos orgona igazi különlegesség. Magyar gyártmány és egészen fiatal: 2017-ben avatták fel. Bár modern építésű, de megoldásaiban a Bach-korabeli orgonákhoz nyúl vissza: teljesen mechanikus és még emberi erővel is működésbe lehet hozni a fújtatóját, vagyis áram nélkül is működőképes. Persze ez inkább csak kuriózum, természetesen a normál használat során ez is elektromos fújtatóval működik. Ez az orgona kiváló minőségű, barokk stílusú, visszafogott, arányos és ízléses. Picit díszesebb de illik a templomhoz is.
A koncerten kizárólag Bach művei hangzottak el: prelúdiumok és fúgák valamint korálelőjátékok. Én a teremben elől foglaltam helyet. Sokat vártam ettől a koncerttől de be kell valljam, kissé csalódást okozott. A pedál regiszterei nagyon tetszettek, karakteres és szép hangja van, nem nyomja el a felső szólamokat és szépen követhető. A felsőbb szólamok (főleg a szoprán) hangzása viszont nekem túl harsány volt, és itt is előfordult, hogy elmosódtak a szólamok, érthetetlenné vált a zene. Talán lehetett volna picit lassabb tempókat is választani a prelúdiumokban és fúgákban. Ezek nem csak játéktechnikai, hanem interpretációs szempontból is nehéz művek. Persze az olyan sűrű szövetű darabok, mint például a BWV 545-ös C-dúr Prelúdium és Fúga eleve nehezebben követhetőek. A BWV 532 és BWV 543 fúgája jobban szétbontható volt. A korálelőjátáékok, amikor egyébként sem az összes regiszter szól, szépen sikerültek.
Felsővizivárosi Szent Anna Templom
A Szent Anna Templomban kétszer is jártam. Először egy orgonabemutatón, ahol az orgonakarzaton testközelből is meg lehetett nézni a hangszert és a templom orgonaművésze, Balasi Barnabás tartott előadást mindenről ami az orgonákkal kapcsolatos. Itt vált tisztává számomra az előző cikkemben is emlegetett orgonaimprovizáció igazi jelentősége is. Vagyis a többi hangszerrel ellentétben miért maradt az improvizáció ennyire fontos az orgona esetén a klasszikus zenében. Mivel nincs két egyforma orgona, valamint a barokk korhoz képest az orgona is nagyon sok fejlesztésen ment keresztül az elmúlt kétszáz évben, az orgonaművek esetén lehetetlen „szabványos” előadói utasításokat alkalmazni. Ezért az orgonaművészeknek nagyon fontos az improvizáció: ennek során tudják az épp rendelkezésre álló hangszer minden lehetőségét kihasználni és bemutatni. Ráadásul egy misén is szükség van rá, még ha itt nem is improvizációnak hívnám, hanem inkább zenei szolgálatnak. Mert például az áldozásnál nem lehet előre tudni, hogy az meddig fog tartani, ezért a kántornak közben is kell(ene) tudni tetszőleges ideig játszani.
A templom zenei életének van külön oldala is, ahol az orgonáról is megtudhatjuk a legfontosabb információkat. A templom barokk stílusú, nagyon szép díszes és viszonyag kisebb méretű. Az idők folyamán többféle orgona is szolgált benne, 1985-ben kapott egy Jehmlich-orgonát. A Jehmlich egy híres tradicionális drezdai orgonaépítő cég, a templom nagyon büszke is hangszerére. Ezt az orgonát 2006-ban és 2017-ben is felújították, jelenleg kiváló állapotban van (még egy kis harangjáték is van benne). Az orgonaszekrény a kármelita templomból származik de a Szent Anna templomhoz is tökéletesen illeszkedő barokk stílusú. (A cikk írásakor már úton van egy Jehmlich szentélyorgona is, ami heteken belül bekerülhet a templomba, ezzel további zenei lehetőségeket teremtve.)
Az orgona része az ún. pozitívmű vagy hátpozitív (németül Rückpositiv) is. Ez itt jól láthatóan elkülönülve, a karzat mellvédjén helyezkedik el, külön szekrényben a főmű előtt. Több templomban is láthatunk ilyet, főleg a romantikus orgonáknál. A rückpositiv elnevezés abból származik, hogy ez az orgonaszekrény az orgonista háta mögött van. Ahogyan itt, a Szent Anna templomban is (személyiségi jogok miatt az embereket kitakartam):
A három manuálos játszóasztal:
A szeptember 16.-i koncerten Balasi Barnabás játszott. Dupré, Bach, Liszt és Vierne művei mellett természetesen improvizált is. Ez a hangszer gyönyörűen szól. Ilyen bársonyos, lágy hangú orgonát eddig még nem hallottam, ez tényleg különlegesség. A romantikus művek nagyon jól érvényesültek a hangszeren és a templom akusztikájában, de a Bach Esz-dúr prelúdium és fúga szerintem jobban járt volna kissé visszafogottabb tempóval (ez a híres Szent Anna-fúga pont egy Szent Anna templomban). Az improvizáció is a Szent Anna témát vette alapul, de a műsoron lévő többi műből is kölcsönzött motívumokat. Biztos vagyok benne, ha megérkezik a szentélyorgona, akkor ide még vissza fogok térni. Ezt az orgonát mindenkinek érdemes megismerni, mert bizonyos tekintetben eszményi a hangzása. Tökéletes az összhang az orgona hangzása, stílusa és a templom között.
Szent Ferenc sebei templom
Végül egy érdekesség. A Szent Anna templomtól nem messze még egy másik nagyon szép barokk templom is van a Batthyányi térnél: a Szent Ferenc sebei templom. Ez egy érdekes aszimmetrikus egytornyos elrendezésű épület. Itt részt vehettem egy orgonabemutatón, ahol az éppen felújítás közepén lévő 1899-es Rieger orgonát lehetett megtekinteni. Az orgona épp szét volt szedve, viszont részben még így is működésbe volt hozható. Érdekessége, hogy kétszekrényes felépítésű, azért, hogy a szekrény ne takarja ki a templomon lévő nagy ablakot.
Ez egy teljesen mechanikus kúpládás orgona, elefántcsont billentyűzettel, szinte teljesen eredeti állapotban. Az orgona játszóasztalán mindössze két oktáv működött (a többi billentyű be is volt esve), néhány regiszter szintén működött (sajnos a pedálmű nem volt ezek között). Mivel a borítás el volt távolítva, valamint az orgonaszekrények is ki voltak nyitva, a padló pedig részben felszedve, működés közben lehetett látni az egész szerkezetet. A kúpládás rendszernek köszönhetően a hang a billentyű lenyomásával nem csak egyszerűen megszólal majd félbeszakad, hanem az orgonista a lenyomás módjával tudja szabályozni a megszólalás-elhalkulás módját is.
Ez az orgona azért is egyedi mert ilyen 2 manuálos mechanikus kúpládás orgona ekkora méretben nincs másik az országban. Egy pici bemutatót a hangzásából is kaptunk, itt aztán tényleg fontos volt az improvizáció, hiszen ezen a használható két oktávon kellett valamit Balasi Barnabásnak bemutatni a hangszerből. De itt most kevésbé a hangzás volt a lényeges (egyébként amit hallottam, az alapján ez is egy szép, lágy hangú orgona), hanem az, hogy működés közben lehetett látni testközelből mindent ami egy orgonában történik. Ez tényleg egyedi élményt jelentett.
Sipos Róbert (2026 szeptember)